Van, kinek gyermeket nem ád az Ég,
Van, ki eldobja gyáván szülöttjét.
Van, kinek hiába fogod kezét,
Van, ki veled élné le életét.
Van, ki másban keresi a hibát,
Van, ki sosem védi meg igazát.
Van, ki szerény, s ezért eltapossák,
Van, ki büszke, kihívó mutatvány.
Van, ki gazdag, de szívet nem kapott,
Van, ki szegényen él minden napot.
Van, ki kér, és szégyen neki a „nincs”,
Van, ki lop, miközben szégyene nincs.
Van, kinek arca szép, de lelke nincs,
Van, ki csúfságban is egy drága kincs.
Van, ki az egészségtől kicsattan,
Van, ki éltében fetreng a kínban.
Van, ki hiába néz, nem lát sokat,
Van, ki behunyt szemmel sem tapogat.
Van, ki bátran mondja a szavakat,
Van, ki bölcsen hallgat, s csak bólogat.
Van, ki vadul szórja az átkokat,
Van, ki imát mond a kereszt alatt.
Van, kinek élete csúf véget ér,
Van, kinek léte áldott, tiszta fény.
***************
Néha kicsit elvarázsolt vagyok,
Érzelmek mik simogatnak, hagyok,
Szeretek Szeretni, mert oly csodás,
Szeretve lenni édes álmodás.
*
Álmodni Veled, karodban lenni,
Elfeledni mindent, csak Szeretni,
Érezni az oly Csodás Lényedet,
Szeretni édes mindenségedet.
*
Néha kicsit, szép szavaktól kába,
Szerelemre éhezetten, vágyva,
Andalító forróságát érzem,
Mennybéli „Fény” világát átélem.
*
Néha kicsit Szerelmetes vagyok,
Testem forrón bizsereg, mit hagyok,
Csodálatos melengeto érzés,
Felemelo édes, szép érintés.
*
Szerelmünknek édes mámorában,
Szerelmünknek csodás szép honában,
Átölelsz és átölellek lágyan,
Simogatsz és megcsókolsz csodásan…
*
Együttérzés édes Szerelemben,
Együttérzés Igaz Szeretetben,
Isteni Fényben csodás a Világ,
Ezért nyílik, tündököl a Virág.
*
Szentrózsának Mennyei illata,
Szétsugárzik, Élteto sugara,
Egyek vagyunk édes ragyogásban,
Tündöklo Fényben, Csodás Világban.